Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem azt, hogy aminek meg kell történnie, meg fog… Ha valakivel dolgom van még, találkozunk. De nem feltétlenül akkor, amikor mi azt annyira akarnánk. Sőt. Olyankor a legritkábban. Jobbára hónapok vagy évek múlva, amikor már mindkettőnk részéről megértünk rá. Ha van még közös utunk, az Univerzum is besegít. Te is tapasztaltad?... Tovább »

A szeretet lélegzete a szerelemre ébredésem és az azt követő utam megélése, tele kétségekkel, kérdésekkel, félelmekkel, próbákkal, melyek tanítottak a feltételeim és elvárásaim elengedésére, a biztonsági korlátaim áttörésére és Önmagam egyre teljesebb megélésére. A szeretet lélegzete egy őszinte vallomás, pillanatképek összefonódása, melyet A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem folytatásaként egy különleges történet fog össze.... Tovább »

Egy korszak vége egy új jövő kezdete is egyben. Amikor valami véget ér, amikor egy ajtó becsukódik, vele együtt kinyílik egy új is. Egy nagyobb, egy csodásabb jövő felé… Ez itt pedig most ennek az ideje… Ezért tehát búcsúzni jöttem. Hogy köszönthessem az Újat…... Tovább »

Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »

Váratlanul tört át bennem, tudtam, hogy nem a jelen, hanem a múlt… Nem is ez az élet, hanem pillanatképek sora, ahogy kergetjük a Sorsot, ami egyre távolabb lök minket egymástól. Úgy, mintha mindig csak egy kicsi hiányzott volna. És nem, és nem, és nem… Valamiért nem sikerült… És most is… Annyi, de annyi próbát kaptunk……. Tovább »

A párkapcsolat dinamikájában különböző mozzanatok érvényesülnek. Van, hogy nagy intenzitással egymásnak ütközünk, van, hogy finoman egymáshoz simulunk, van, hogy kedvesen vezetünk, és van, hogy hagyjuk, hogy vezessenek minket. A külvilágban alapvetően a Férfi, a lélek világában inkább a Nő. De ehhez bátorság kell és bizalom. Te vajon mersz-e dőlni, ha döntenek?... Tovább »

Annyi embert látok elfojtással, hogy az valami hihetetlen. Kimondatlan szavak fojtanak meg minket, félelmeinkkel és szeretet sérüléseinkkel bajlódunk, miközben szomjazzuk a szeretetet. Azt látom, hogy a férfi-női kapcsolatok egy része el van dugaszolva az elfojtásokkal, az állandóság látszatába és az ál-biztonság illúziójába kapaszkodva. Ha most azon gondolkodsz, kimondj-e valamit, csak egyet mondhatok: Igen! Akár azonnal!... Tovább »

Sokan hiszik azt, milyen könnyű nekem. És mondanám, hogy igen. Van, amikor könnyű. Olyan könnyű, mint a tollpihe, csak száll és én is szállok bármerre, amerre szeretnék. De a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert van, amikor korántsem ilyen könnyű. Sőt… És ez normális. Nekem. Neked. Bárkinek. De mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te… Tovább »

Ki akartak játszani egymás ellen minket. Valahogy egy időben történhetett, mint valami jól összehangolt támadás. Az egymás iránti bizalmunk, hitünk, szeretetünk, ön- és emberismeretünk tétetett próbára. A történetet azért írom meg egy hónap után, mert számos tanulsággal szolgált. Számomra a legfőbb az volt: Amivel mások vádolnak –  engem vagy mást – azt valójában ők maguk… Tovább »

Nincs róla könyv, amit le lehet venni a polcról, hogy megtanuljuk belőle a lényeget, felmondjuk, és nem is osztályoz érte senki. Nincs róla videó, amit megnézve rácsodálkoznánk, hogy jah tényleg… Nincs róla tanfolyam, amit egy nap alatt elvégezve a mesterévé válunk. Az alázatra az Élet tanít. Az iskola pedig életünk végéig tart, bár lehetnek intenzívebb… Tovább »

Amikor együtt táncolunk, összekapcsolódunk… Összekapcsolódunk egy pillantásban, egy összekacsintásban, egy olyan viccben, amit csak mi ketten értünk. Összekapcsolódunk egy ölelésben, egy mosolyban, egy érintésben. Összekapcsolódunk egymásban, könnyedén vezetve egymást: Te engem kívül a világban, én Téged belül a lélek útvesztőiben.... Tovább »

Hullanak le a hazugságok álarcai és az Élet szembesít minket az önáltatásainkkal. Azzal, hogy nem hazudhatunk tovább magunknak és másoknak sem. Mert nincs hazugság Önmagunknak történő hazugság nélkül. Amikor ezt megértettem, a korábban oly frusztráló értetlenség megértésbe, a düh és harag megbocsátásba, az ítélkezés pedig szeretetbe transzformálódott.... Tovább »

Amikor nemrég kiraktam egy írást a Mágikus Nőről, megkérdezték tőlem, hogy felébredett Nő vagyok-e. Nemes egyszerűséggel csak annyit írtam, hogy vagyok, aki vagyok. Felébredett Nőnek, Lilithnek lenni nem valami misztikus dolog, ami elérhetetlen vagy vállalhatatlan, netán elkerülendő vagy félelmetes lenne. Mert Lilith itt él bennünk. Minden nőben. Benned is. Hogy én megtaláltam-e? Ha tovább olvasol,… Tovább »

Vannak olyan helyzetek, személyek, szituációk, amelyek „megnyomnak bennünk egy gombot” és kibillenünk. Hiszti, düh, kiabálás, depresszió, félelem, rémület – ezerszínű reakciók születhetnek ilyen esetben. Van, aki a helyzetet hibáztatja, vagy a másikra mutogat ilyenkor. Egy kis tudatossággal a tarsolyunkban azonban érdemes inkább magunkba néznünk, még akkor is, ha nem tetszik, amit találunk. Ha mégis meg… Tovább »

Lehetünk-e szabadok a szerelemben? Vagy pont hogy igazán megélni a szerelmet csak szabadon lehet? Összekavarodik sok minden ebben a témában: a kapcsolatok jelentős részénél ugyanis az alá- fölé rendelődés, Önmagunk feladása és elértéktelenítése, a másik felmagasztalása történik – mindez a szerelem nevében. Ha szerelmesek vagyunk, meg kell-e tennünk bármit a másikért? A kettő kizárja-e egymást… Tovább »

Az „erős nők” facilitálása során tapasztalom, hogy ezek a nők érzik azt, hogy ez így nem jó, de egyfajta huszonkettes csapdájába esnek, mert olyan élethelyzetük van, ami szinte megköveteli számukra azt, hogy erősek legyenek. Közben pedig mindennél jobban vágynak arra, hogy olykor “gyengék” is lehessenek. Az igazi Nőt megélni azonban csak egy igazi Férfi mellett… Tovább »

  Védekezünk, mert megtanultuk, hogy ha nem tesszük, akkor sérülünk. Megbántanak minket akarva akaratlanul, veszteség ér minket, egyedül maradunk vagy más egyéb nehézséggel szembesülünk. Úgyhogy inkább megelőzni próbáljuk mindezt. A falaink ezért épülnek. De a falaink egyben a korlátaink is. A korlátok néha jók, mert meg tudunk bennük kapaszkodni, tehát biztonságot adnak. De egy idő… Tovább »

Egyszer nemrég, amikor facilitáltam, azt mondták nekem, hogy: „Én a párom mellett viselkedek”. Megdöbbentett ez a szó, mert ha a Társunk mellett nem tudunk Önmagunk lenni, akkor vajon mikor, hol és kivel lehetünk? Önfeladás vagy kompromisszum? Vajon hol van az “én” és a “mi” határa a párkapcsolatban?... Tovább »

Ha egy mondatban akarnék válaszolni rá, csak annyit írnék, hogy megéli Önmagát. Pont. Sziasztok, ennyi. Ez is a lényeg, nem kell erről kisregényt írni, mert az a szép ebben, hogy ez minden Nőnek mást jelent. Nincs egyen lista, amin pipálni kellene, hogy megfelelünk-e különböző kritériumoknak, amiről elhittük, hogy fontosak, mert elhitették velünk. Soha senki nem… Tovább »

Munkámból kifolyólag az elmúlt időszakban volt szerencsém az eddigieknél intenzívebben a férfiak, ráadásul vezetők társaságát élvezni, így elég intenzív élményeim voltak. Azt látom, hogy nagyon sok férfi küzd frusztrációval, elfojtással, a felelősség nem vállalásával vagy pont túlvállalásával, tehát alapvetően szélsőségekkel. Pedig talán pont az egyensúly teszi igazán Férfivá a férfit. De mit is jelent mindez?… Tovább »

Sokszor kaptam azt a bókot vagy elismerést, hogy „hiteles vagyok”, de szinte mindig csak zsebre vágtam anélkül, hogy igazán befogadtam volna. Hogy úgy igazán, sejtszinten elismertem volna saját magamnak mindazt, amit nyújtok másoknak. Nem tettem és valójában nem is értékeltem ezt eléggé, hiszen úgy voltam vele, én csak írom, ami jön belőlem… Mi ebben a… Tovább »

Nem kísérletnek indult, mégis elképesztő eredményt hozott… Ami pedig azt illeti, erősen elgondolkodtatott. Azt hiszem mindenképpen sorsfordító tapasztalás. Hogy mennyire figyelünk egymásra, és a felgyorsult világunkban képesek vagyunk-e pillanatokra megállni. Megállni még csak-csak… De úgy igazán egymásra nézni és a függöny mögé látni, netán kérdezni – az mintha egyre kevésbé menne…... Tovább »

Nem a világ vagy a körülmények tartanak fogva, hanem Te zárod be Önmagadat! Sejtszinten tárolódnak jelenbeli és elmúlt életed fájdalmai, melyeket elzársz és lakat alatt tartasz, mert elkerülni akarod őket. És ez alapvetően normális, csak mindez visszafog, korlátoz és hátráltat abban, hogy megéld a teljességet. A lélek forradalma azonban a szabadság lehetőségét hordozza.... Tovább »

Igazivá válni pedig egy folyamat, befektetés és munka. Hagyjuk már ezt a „Hol vannak az igazi Férfiak és hol vannak az igazi Nők kérdést! A Nő a Férfit keresi, a Férfi a Nőt. De mostanság azt látom, hogy teszik mindezt eléggé kétségbeesve. Mindkét oldalról azt zengi a tömegmédia, hogy nincsenek „igazi” Férfiak, meg „igazi” Nők…. Tovább »

Kicsit választani nem lehet. Ha akarom is meg nem is, akkor valahol a kettő között félrecsúsznak a dolgok. Amíg nem állok bele száz százalékban a helyzetbe, addig az Erőmet sem tudom száz százalékban megélni. Elköteleződés. Hit. Bizalom. Kitartás. Mindehhez kicsit látni kell a jövőt. Ha nem is látni, de legalább elhinni, hogy tőlem függ és… Tovább »